Lenmagcsíra lesz most. Az új élet szárbaszökkenése ugye a tavasz és az örök megújulás szimbóluma. Szeretem a tavaszt és azt az időszakát az évnek. Ilyenkor mindig elfog az az érzés, hogy még bármi lehet, még bármi megtörténhet velem, és hogy sosem késő valami újat előhozni magamból, és mindenen túl lehet jutni, mert egy idő után jön e következő tavasz, ami megújulást hoz.
Szóval csíra. Őszintén szólva eddig kétszer akartam csíráztatni, és sajnos mindkét alkalommal elhaláloztak a kis csírakezdemények. Elég frusztráló, a legutóbbi ilyen kudarc kábé egy éve ért és akkor nagyon lelombozott, idő kellett, hogy ezt feldolgozzam. Napokig nem szabadultam a gondolattól, hogy rossz anya leszek, mert ezek a kis vacakok elpusztultak. Mondjuk sajnos nem ők az első ilyen növénykéim, de már van egy virágom, ami 2 éve éldegél itt, úgyhogy lehet, hogy adott esetben mégis képes leszek egy gyereket is ellátni.
Az enyém is így fog kinézni pár nap múlva:)
